II. Ramszesz: Az ókori egyiptomi fáraó, akinek útlevél kellett és a repülőtéren katonai tiszteletadással fogadták

Egy hatalmas ókori egyiptomi uralkodó, II. Ramszesz élete

II. Ramszesz (Kr. e. 1279-1213), a 19. dinasztia harmadik uralkodója Széthi fáraó fia volt, és rendkívüli népszerűségnek örvendett. Már 14 évesen trónörökös lett, és a legtöbb történész szerint még 20 éves kora előtt elfoglalta a trónt.

Uralkodása során számos hadjáratot vezetett, amelyekkel nemcsak megvédte Egyiptomot a külső támadásoktól, hanem jelentős területeket is meghódított: birodalmának határai Szíriától Núbiáig nyúltak.

Győzelmei révén a birodalom kincstára bőségesen megtelt, ami lehetővé tette számára, hogy hatalmas építkezésekbe kezdjen.

Emlékművek, amelyek kiállták az idő próbáját

Bár a híres egyiptomi piramisokat már 1500 évvel II. Ramszesz uralkodása előtt felépítették, ő maga is jelentős építkezésekbe kezdett. Nem egyetlen grandiózus síremlék építésére összpontosított, hanem számos templomot és szobrot állíttatott Egyiptom-szerte.

Érdekesség, hogy míg a legtöbb fáraó domborműveken örökítette meg arcképét, Ramszesz mély, plasztikus faragásokat rendelt, hogy utódai ne tudják könnyen eltüntetni vagy átalakítani a szobrait.

Legismertebb építészeti alkotásai közé tartozik az Abu Szimbel templomegyüttes és a hatalmas halotti templom, a Rameszeum. Emellett szeretett felesége, Nefertari számára is díszes sírt építtetett, valamint egy több mint 100 tonnás kolosszális szobrot is készíttetett magáról.

A fáraó nyughatatlan nyughelye

Halála után II. Ramszeszt a Királyok Völgyében temették el egy pompás sírban. Az évszázadok során azonban a papok többször is áthelyezték a múmiáját, attól tartva, hogy sírrablók kifosztják.

Egyes helyeken mindössze néhány napig maradt, mielőtt továbbköltöztették volna. A papok ezeket a költöztetéseket a múmia vászontekercsein dokumentálták.

Az idők során azonban a fáraó szarkofágja elveszett, és mire a múmiáját 1881-ben a modern kori kutatók Deir-el Bahriban megtalálták, állapota már erősen leromlott.

Útlevél egy évezredek óta halott fáraónak

A XX. század közepére a tudósok rájöttek, hogy II. Ramszesz múmiája sürgős állagmegóvásra szorul, ugyanis a testen gombás fertőzés jelei látszottak.

1974-ben végül francia szakembereket hívtak segítségül a modern vizsgálatok elvégzéséhez, ám a törvények szerint Egyiptomból senki – még egy halott fáraó sem – hagyhatta el az országot megfelelő úti okmányok nélkül. Ezért az egyiptomi hatóságok hivatalos útlevelet állítottak ki számára, amelyben foglalkozásaként „király (elhunyt)" szerepelt.

A döntés nem csupán formális gesztus volt. Egyiptom attól tartott, hogy a fáraó múmiája esetleg nem kerül vissza hazájába, hiszen számos történelmi ereklyét vittek ki és tartottak vissza különböző európai múzeumokban. Az útlevél révén jogi védelmet élvezett, amely garantálta biztonságos visszatérését.

Amikor a fáraó múmiája megérkezett a párizsi Le Bourget reptérre, uralkodónak kijáró, katonai tiszteletadással fogadták. Éppúgy, mint bármely más államfőt.

Mit derítettek ki a francia kutatók?

Párizsban a kutatók alaposan megvizsgálták a múmiát. Kiderült, hogy II. Ramszesz, aki több mint 90 évével abban a korban igazi matuzsálemnek számított, körülbelül 170-175 cm magas volt, és vöröses hajszínnel rendelkezett.

Testén számos harci sérülést, ízületi gyulladást és egy súlyos fogtályogot is azonosítottak. A szükséges kezelések elvégzése után a múmiát visszaszállították Egyiptomba – immár teljes biztonságban és jogi problémák nélkül.

II. Ramszesz története bizonyítja, hogy a történelem nagy alakjai még évezredekkel haláluk után is különleges figyelmet és tiszteletet érdemelnek.