A Hualapai indiánok nyomában - Meghódítottuk a Grand Canyon Westet

A Las Vegastól autóval mindössze két órára található Grand Canyon West Rim, a Hualapai rezervátumban fekszik, a kanyon nyugati peremén. A sivatagban a semmi közepén kaktuszok között autókázva a Grand Canyon West parkolójába érkeztünk, ahol egy sátorban kellett sorba állni a belépőjegyekért.

A felnőtt belépőjegy 50 euróba kerül, ezen felül, olyan extrák közül lehet választani, mint a Skywalk (az üvegből készült folyosón való mászkálás) 28 dollárért vagy a zipline (átcsúszópálya) 45 dollárért és a helikopterezés a kanyon felett 260 dollárért.

A Grand Canyon West a Hualapai indián törzs fennhatósága alá tartozik, ezáltal a látogatók bepillantást nyerhetnek a törzs történelmébe és életmódjába. Az indiánok gyakran szerveznek tematikus programokat, hagyományos táncokat, valamint művészeti és kézműves bemutatókat.

Arra az egyre nem számítottunk, hogy a buszokra meglehetősen sokat kellett várni a szabadban, ahol aznap mindössze 2 Celsius fok volt, így a tavaszi kabátunkban mondhatni jéggé fagytunk. Az első állomás a Skywalk volt, amely az egyik legegyedibb és legizgalmasabb látnivaló egész Amerikában.

A Skywalk ötlete 1996-ban született, amikor David Jin, egy Las Vegas-i üzletember először járt a Grand Canyonban, de csalódott volt, hogy a biztonsági korlátok miatt nem láthatott elég messze a kanyon széléről, ezért megalkotott egy olyan szerkezetet, amely lehetővé teszi az akadálytalan és lélegzetelállító kilátást a látogatók számára. Az üvegfolyosón viszont a turistáknak tilos fotózni, ezért ha valaki képet szeretne, annak a helyi fotós azt 20 dollárért készíti el. Egyébként szerintem ezt a szolgáltatást nem éri meg kérni, mert a kanyon többi részénél ugyanilyen szép fotókat lehet csinálni.

A busz következő állomása a Guano Pointra vitt minket, ami már egy sokkal lazább bóklászást tett lehetővé. A magaslatokra felkapaszkodva egy 360 fokos panoráma nyílik a kanyonra, és itt található az egykor bányászathoz használt csille felső állomásának maradványa is. A kopár, óriás vörös sziklák szabdalta völgyeket látva érzetük csak igazán a természet lenyűgöző erejét. Ezen a ponton a helyi kis étteremben étkezésre is van lehetőség, miközben a pazar kilátásban gyönyörködünk.

Utolsó állomásunkra, az Eagle Pointra érkezve közelebbről is szemügyre vehettük a Hualapai kézművesek portékáit és a pueblókat (hagyományos indián lakóházak vályogból), melyekben élnek és vallási rituálékat rendeznek. Hétvégente a törzsek a szabadtéri amfiteátrumban zenés-táncos előadásokkal szórakoztatják az idelátogatókat, a helyi szuvenírboltban pedig általuk készített ékszereket és ajándéktárgyakat vásárolhatunk. Mi egy helyi különleges növény, a kaliforniai sivatag határán őshonos Joshua fa magjait vettük meg és hoztunk haza, amit azóta elültettünk és szépen kezd fejlődni.

Sokan úgy gondolják, hogy a Grand Canyon West a kiugróan magas árak miatt csak a látogatók lehúzására és becsapására játszik, de szerintem a Grand Canyon többi része közül ez az egyik legszebb és legszabadabban bejárható terület, ami biztosan örökre emlékezetes marad.