Pogány karácsonyelemek, avagy Odin a Mikulás köpenyében?

Alapvetően a kereszténységhez kapcsoljuk, Jézus születését ünnepeljük, de igazából ez egy ennél régebbi történet. Ha most azt mondom, pogány gyökrekkel rendelkezik, akkor biztosan sokan felhördülnek, a szívükhöz kapnak, pedig mégis ez az igazság, ahogy azt már a Halloweenről szóló írásomban is megemlítettem.

A nyári és a téli napéjegyenlőséget az ókori Rómában ugyanúgy ünnepelték, ahogyan az északi, germán népek is. Az ősidőkben a Nap és annak járása volt az egyetlen, ami keretet adott az időnek. Misztikus ereje, éltető fénye isteni erőt sugárzott az akkori emberek gondolataiban. Nyáron, június 21-én vannak a leghosszabb nappalok Európa területén, amit a kereszténység Szent Iván napjának nevez. Népszokás a tüzek gyújtása, egyfajta búcsúként a világosságtól. És ott a téli időszakban a leghosszabb éjszaka, ami felénk november 21-ére esik, de ez fent északon december 21-én van.

A fény az élet, az élet legősibb szimbóluma pedig a fa, ami a földben mélyről gyökerezve tör fel az ég felé, ahogyan az élet körforgása is ilyen. Az ereink, ahogy behálózzák a testünket, mint a fa gyökerei, életet adnak nekünk. És hogy az anyaságot se hagyjuk ki, a mell tejcsatornái, pontosan ugyanígy szövik át az anya mellét, ahogy a fa gyökerei és táplálják az életet, a csecsemőt. Az életfa gyakran az istenek lakhelye. A skandinávoknál például magát a világot szimbolizálja az Yggdrassil, ahogyan ők nevezik. Minden kultúrában fellelhető a fontossága valamilyen formában.

A téli napéjegyenlőséget mind Rómában, mind a germán területeken zöldellő növénydíszekkel, tűzgyújtással ünnepelték. A fákat terményekkel díszítették, ami egyfajta áldozatbemutatás is volt, hogy az eljövendő esztendőben az éltető nap, a Nap isten, adjon bő termést. Egyes források szerint a fenyőfa szúrós levelei miatt a boszorkányok, ártó szellemek távoltartását szolgálta. Hát ezért van nekünk most karácsonyfánk. Ilyen régről ered ez a szokás. Abból a korból, amikor a kereszténység még nem terjedt el.

Ahogy a kereszténység begyűrűzött, úgy lassan Jézus születését is a téli napfordulóval ünnepelték, mint a fény eljövetelét (betlehemi csillag), bár születésének pontos időpontja vitatott. A Karácsony a niceai zsinaton, 335 táján került be az elismert keresztény ünnepek közé, ahol az időpontját december 25-ére tették.

A magyar elnevezés szláv eredetű: korcsun. Ennek a jelentése "átlépő", amely az új évbe való átlépést jelzi a téli napforduló kapcsán, ahogyan a pogány ünnepnél is. Ezzel szemben a latin nyelvterületeken a születés szóból eredeztetik (Noel, Navidad), míg az angol Christmas, Krisztus nevét hordozza.

A díszített fa állítása lassan a feledésbe merült ahogy a keresztény ünnep kerekedett felül. A feljegyzések szerint Németország kisebb területén, a 16-17. században állítottak újra karácsonykor díszített fenyőket a tehetősebbek. Innen terjedt tovább, végül a 18. századra egész Németországban szokássá vált. Akkoriban almát, diót, kézimunkákat akasztottak az ágakra. A ma ismert, csillogó díszek gyártása 1848-ban, egy német üveggyárban kezdődött.

Magyarországon 1824-ben Brunszvik Teréz grófnő díszített karácsonyfát először és népszerűsítette Podmaniczky jelentős segítségével a fenyők díszbeöltöztetését. A városokban gyorsan elterjedt, de országos szinten közel száz éve van csak jelen az otthonokban. Nem is olyan rég, ugye!?

Az ajándékozás a római kúltúra öröksége. Újév napján a házaikat zöld növényekkel és lámpásokkal díszítették, a gyerekeket és a szegényeket pedig megajándékozták. Itt lép képbe a Mikulás, akinek az alakjához kötjük ma az ajandékok elrejtését. Igaz, Magyarországon karácsonykor a legtöbb családba a Jézuska érkezik, de a világ nagy részén a Mikulás teszi azokat a fa alá.

Szent Miklós legendáját azt hiszem nem kell különösebben boncolgatni. Ki ne ismerné!? Az viszont furcsa vele kapcsolatban, hogy egy Törökországban élt személy kultusza hogyan került át az Északi sarka!?

A dolog valószínűleg úgy alakult ki, hogy a mai Mikulás figura nem kizárólag Szent Miklóst hordozza magában, hanem több kultúrában megjelenő misztikumok formálták, illetve az emberi fantázia is sokat gyúrt rajta. A pogány vallásokhoz kapcsolva a skandináv Odin, Mindenek Atyja - aki emberi alakban is megjelent gyakran - hosszú szakállával a messzi északon sokat tett hozzá a kezdetekhez.

Az Északi sark az 1900-as évek elejéig megközelíthetetlen volt az ember számára. Amit pedig nem ismerünk, azt szeretjük teleaggatni kis csodákkal. A karácsony a téli időszakban van, hát a kis csodák, az északi sarki fagy pont jól összepasszoltak ahhoz, hogy Mikulás tökéletes lakhelyéül szolgáljon.

Mikulás a maihoz legjobban hasonlító formáját egy karikaturistának köszönheti, aki 1866-ban készített rajzain szánon ülve, nagykabátban és csúcsos sapkában ábrázolta. Végül az 1930-as években a Coca-Cola kisebb változtatásokkal dobta piacra Thomas Nast jóságos, pirospozsgás, piros ruhás Mikulását, aki így bejárta a világot és minden addigi elképzelést lesöpört a palettáról.

A marketing...ugye...

Kisebb, az utóbbi években feltörekvő ünnepet "bántanak" azzal, hogy csakis a marketing miatt tolják annyira, ezzel ösztönözve például a szerelmeseket gyémántgyűrű, drága csoki, miegymás vásárlására.

"Nem vitted a csajod éttermbe Valentin napon? De gáz vagy.... "

"Csak egy szív csokit vittél az asszonynak? Ez ciki..."

Hát lehet, hogy üzleti szempontból ez lenne a cél, éljen a fogyasztói társadalom, pedig egyetlen ünnepnek sem.szabadna az esztelen pénzköltésről szólnia. De lássuk be, a karácsony az egyik legjövedelmezőbb marketingfogás. Sokkal brutálisabb, mint egy Valentin-nap mondjuk.

Ott van, hogy már október végén látjuk a szaloncukrokat, Mikulás csokikat a polcokról mosolyogni, aztán jön a Black Friday novemberben, hogy jó sokat vásároljunk, reklámozzák a személyikölcsönt, ösztönöznek, hogy vegyünk drága dolgokat részletre. Aztán a nagy versengés, hogy ki mit vesz a gyereknek. Mindentis. Nyihogó-sétáló plüsslovat, ami még zenél is - több tízezerért, de az csak egy ajándék! Kell a rózsaszín babaház, abba baba is legyen és sorolhatnám. Vagy a kamasznak minden vágya a legújobb játékkonzol, nehogymár ne vegyük meg, úgyis olyan undok mostanában, majd jobban szeret minket, ha megkapja. Most két éves részletfizetéssel a hülyének is megéri! Manyi néninek egy karácsonyi kötény, Pista bácsinak arcszesz csomag, a kis unokahuginak valami cuki plüss, a bátyja már nagy, neki mehet a boríték. Nagymamának... hát egy szép új edény, Nagyapának az a szabadidőruha, amihez talán hozzá sem nyúlnak, mert "Jaj, Drágám, jó még a régi, nem akarom az újat felbonatni!" És ha már idén is lesz Kevin, akkor nehogymár ezen a kis vacak asztallap méretű tévén nézzük! Kéne a nagyobb...

Végül ott áll Apa és Anya az ünnepek előtt stresszesen, hogy kong a családi kassza. Apa dühöng, mert a fa piszok sokba volt és még be is kell faragni, az izzósort kibogozni. Anyát szétveti az ideg, mert a vacak bejgli totál szétrepedt, benne az aranyat érő dióval, az ablakok sem csillognak.

Persze mikor megérkezik a Mennyből az angyal, már nyugi van. A fa áll, csillog és olyan szép. Van alatta ajándék bőven, a bejgli... hát volt azért tálalható része. Béke-boldogság.

Dehogynem!

Hallgatva a fentihez hasonló sztorikat, összevetve azzal, amit az idősebb korosztály (nagyik, dédik) mesél, én az ő karácsonyukat választanám. Ott is volt bőség a hétköznapokhoz képest. A különbség az, hogy nem kellett túlzásokba esni a gyerekek öröméhez. Most sem kellene. A túl sok elveszi a lényeget. A karácsonyi varázslatot, az ajándék értékét. Nem marad más, mint a fene nagy hype, a marketing kreálta feketelyuk. Pedig senki sem ott szeretne kikötni.

Eszmei értékeket akarunk adni a gyerekeinknek. Békés, meghitt ünnepet. Jó hangulatú órákat a téli szünetben. Ezeket viszont nem árulják egyetlen boltban sem.

Nekünk kell megteremteni.

Kyuubi