Aki várt minket, „Fejlesztő” szimpatikus, kedves volt mindkettőnkkel. Petya úgy ment vele, mint akik már régóta ismerik egymást. Először beszélgettünk egy kicsit a fiatalemberről – betegségek, kórház, műtét, bölcsi-ovi-fejlesztések… Aztán szétnéztünk a tornateremben. Van ott mindenféle eszköz. Tükrök, bordásfal, szőnyegek-hengerek-labdák… Ó, a lényeget majd elfelejtettem! Hulahopp karikák. Petya szeret velük játszani. Pörgeti őket körbe-körbe, majd várja, mikor dőlnek el és csattannak jó nagyot a földön – aztán hangosan kacag rajta!
Innen a „Fejlesztővel” Petya átment egy másik szobába, ahol édes kettesben kipróbálták, hogy asztalnál végezhető feladatokkal, hogyan lehet lefoglalni őt. Volt, amiben jobban együttműködött, volt, amiben kevésbé. Levezetésként pedig jöhetett a csúszdázás a játszóban! Alig tudtuk kiráncigálni Petyát onnan. Abban maradtunk, hogy egy második alkalommal, és akkor már csak velem, megbeszéljük, mit gondolnak Petiről, és tudják-e vállalni valamelyik táborra (mert többféle lehetőségük is van).
Nagyon vártam a megbeszélt időpontot. Megígértem, hogy elviszem Petya orvosi és szakértői papírjait, hogy még többet tudjanak meg róla – bár szerintem a múltkori ottlétünkkor élőben megtapasztalhatták a komplett repertoárját a fiatalembernek. Nagyon jó kedve volt, hangoskodott és rettentően produkálta magát. Volt minden! Virág-célbadobás, ajtócsapkodás, labdapattogtatás; jobban mondva labdacsattogtatás! Nagy igyekezetemben csak az orvosi papíros dossziét kaptam fel, a másik itthon maradt. Hát persze!
Visszakanyarodva a táboros témához… Második találkozásunkkor még egyszer elmeséltem Petya speciális dolgait. Leginkább az evés, ivás, játék, alvás témákat részleteztük, majd megkaptam a jelentkezési lapot, hogy sok szeretettel várják Petyát a június végi, egyhetes táborukra, melyet kifejezetten „különleges” gyerekeknek találtak ki. El se hittem! Azt írták, hogy ez egy mozgásfejlesztő foglalkozásokkal, masszázzsal, tornákkal kiegészített játszótábor, amit egy szomato-pedagógus és egy konduktor vezet, nagy valószínűséggel gyógypedagógiai segítséggel együtt. Max. hat főt vesznek fel a csoportba – eddig négyen vannak! Az étkezés, önkiszolgálás területén egyedi kéréseket, igényeket figyelembe tudnak venni! Megegyeztünk, hogy a napi kaját én viszem, a többi az ő dolguk. Úgy gondolják, ez a Petya kölyök nem fog ki rajtuk! (Fő az optimizmus!) Majd meglátjuk!
Pankuci
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.